Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


♥Stephenie Meyer idezetek♥

2011.01.01

 

 

♥Stephenie Meyer idezetek♥

 

 

 

 

A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt vagyok..., amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alkonyodik. A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Éreztem - és úgy sejtettem, ő is érzi -, hogy a holnapi nap sorsdöntő lesz. A kapcsolatunk nem egyensúlyozhat továbbra is a kés élén, le kell esnie róla vagy erre, vagy arra - hogy merre, az teljességgel az ő döntésétől és ösztöneitől függ. Én már döntöttem, még mielőtt tudatosan választhattam volna, és kész voltam vállalni ennek a döntésnek minden következményét. Az én számomra nem létezett ijesztőbb, gyötrelmesebb gondolat annál, hogy elszakadjak tőle. Ez egyszerűen lehetetlenség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokkal... okosabban tennéd, ha nem barátkoznál velem. De már belefáradtam, hogy megpróbáljam magamat távol tartani tőled.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem könnyen kötök kapcsolatot a kortársaimmal. Igazság szerint egyáltalán senkivel sem. Anyámhoz például közelebb érzem magam, mint bárkihez ezen a planétán, és mégis, vele se voltunk igazán soha ugyanazon a hullámhosszon. Néha már arra gondoltam, talán az én szemem nem is ugyanazokat a dolgokat látja, mint a többi emberé. Lehet, hogy az agyam nem úgy működik, mint másoké?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Annyira szeretnéd, hogy ez legyen a vég (...), hogy ez legyen az életed alkonya, mielőtt még igazán megkezdődött volna?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.

 

 

 

 

 

 

 

 

 ♥

 

 

 

 

 

 

Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem, erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett.

♥♥♥♥♥

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.